Egy cukrászda kirakatában fényképeztem Montblancban, megkóstolni nem volt lehetőségem, inkább a tökös sütit próbáltuk ki :)
Mióta visszatértem Barcelonába, nem találom a helyem. Nincs itt Mariann, nekem meg itt állnak a cuccaim szétszórva mindenféle szatyrokban. Nagyon zavart, hogy egyedül ilyen rendetlen vagyok. Tudtam, hogy valamit tennem kell. Beöltöztem jó melegen, felpattantam a motorra és gurultam a kört. Most már sokkal jobb, már egyáltalán nem zavar a rendezetlenség :)
Egyébként itt nincs hó a közelben, a kép 50 km-re készült Barcelonától. Hó ott se volt, csak az árnyékos domboldalakon voltak fehér hófoltok. Egyébként nem volt hosszú kirándulás, hamara visszafordultam a pompás út ellenére, de ez az oda-vissza 100 km is jó volt.
Hazafelé megelőzött egy Fazer 1000, rajta egy srác farmerban. Biztos csak rövid úton ment, és nem zavarta, hogy nincs melege (szerintem kőkemény szarrá fagyott). A következő kanyarban arra gondoltam, hogy megosztom milyen ruhát érdemes beszerezni télre, ha motorozásra adjuk a fejünket.
Kesztyűből kell téli mindenképpen. A kezünkkel kormányozunk, fékezünk, kuplungolunk, indexelünk. Ha fázik a kezed nemcsak hogy kellemetlen közérzeted van, de biztonságosan se tudsz közlekedni. Persze melegítheted a kezedet a motorblokk mellett vagy a kipufogón, de ez mégjobban balesetveszélyes és egyszer úgyis hirtelen elrántod a forróság miatt, mint Balázs :D
Ruha: a sportos bőrruhát el lehet felejteni télen. Cordura ruha kell, termobéléssel, hosszított fazonnal. Érdemes olyat beszerezni, aminél a zipzár mögött szélvédelem van beépítve. A hideg az összes apró résen talál magának utat.
A kabát és nadrág alá én thermo aláöltözőt is felveszek, ez segít megtartani valamennyi meleget a kintről hűtött ruha alatt.
Vesevédő nélkül el se indulj! A gerincvédő hasi rögzítője szintén melegíti valamennyire a testet.
Csizma alá sízokni, ha nincs speciális téli motoros zoknid. Olyan csizmát el lehet felejteni, amin nagyobb szellőzők vannak.
Lehet kapni nyakmelegítőket, amik védik az ember rokáját a menetszéltől, de ez helyett érdemes hosszú nyakú maszkot venni, hogy védje az arcot, homlokot és fület is.
Gyors átmelegítésre hallottam nagyon jó megoldást: benzinkutak wc-jében a kézszárító, aranyat ér! :)
Kategóriák: Barcelona
Címkék: Air, Barcelona, Besenyei, Péter, Race, RedBull
Ha azt mondom, hogy a héten sokat dolgoztam, akkor keveset mondok, ha beleszámoljuk a mai (szombati) óráimat is, akkor majdnem megvan a +20 óra. Mivel Mariann sincs itt, kicsit kezdtem bezombisodni, így felkerekedtem és megnéztem a RedBull röpnap néhány pillanatát.
A röpnapot már 1 hete készítették elő, mindenféle állványokat, ideiglenes épületeket állítóttak fel, a gigantikus kijelzők melletti megfigyelőállomást Ferihegy is megirigyelhette volna. A sörsátrak se vászonból voltak, hanem mindenféle csövekből és elemekből, többek között a felhasznált alkotórészek miatt nem tudtam a megszokott útvonalom tekerni az elmúlt héten dolgozni a bringával, mert a part menti sétányon lezártak egy elég nagy szakaszt a Munki Tiborok.
Na, egyébként jó volt, de társaságban jobban élveztem volna, egy képet Besenyei Péter körözéséből is megmutatok. Többet majd csak akkor, ha lecsengett hírként. SportGéza, Népsport, Sztory, Best, Bors, Index: amatór fotók eladók! :))) ... 1 képet adok egy fél foggyökérkezelés áráért!
Már egyszer csináltam éjszakai képeket a városról, akkor Barcelona nyugati oldalán levő hegyről - a Monjuicról - kaptam lencsevégre a kivilágított épületeket. Múlt pénteken Mariann felvetette, hogy mi lenne, ha nem itthon töltenénk az estét, hanem felmennénk az északi területen kimagasló hegyre, a Tibidabóra. Így is lett, nem kellett kétszer mondani :)
Elég felhős vagy párás volt a levegő, így a távoli képek lehetnének sokkal jobbak is, de legalább ebből az irányból is meg van örökítve a panoráma :)
A hegy legfelső részén voltunk, itt van egy vidámpark és egy templom is. A vidámpark este nem üzemel, de a templomot érdemes volt lefotózni.
Van még pár kép a Tibidabó galériában
Barcelonában 1hetes ünnep van, ami szeptember 24-én kezdődött, a város védőszentjét ünneplik. Ez egyben munkaszüneti nap is volt a városban...de csak a városban. Képzeld el a szitut, hogy akinek a munkahelye Budapesten van, az otthon maradhat, de aki Érden, az dolgozik. Nagyjából itt is ilyen vicces a szitu, mert én itthon lógattam a lábam, viszont könnyen kaptam időpontot aznapra a Badalonában (azért ez még össze is van épülve Barcelonával, annyira, hogy metró is megy oda) dolgozó fogorvostól :)
Tudtuk, hogy mulatozás lesz csütörtök este, de fáradtak voltunk és nagyon nem törődtünk vele... sokat nem vártam az estétől egy gyökérkezelés után. Már csukva volt a szemünk, amikor durranás zörgette meg az ablakokat...hát persze...a tüzijáték!!! Gyerünk, elő a fényképezőt! Felhúztuk a redünyt, kinyitottuk a dupla teraszajtót és heverészés közben néztük a műsort :)
A műsor 20 percen át tartott és megismételték péntek és szombat éjszaka is. A képeken befigyelnek a szemközi ház kéményei és antennái, hogy ne azt mondjam, hogy ott csúfoskodnak a képen: authentikus barcelonetai miliő :)
Még 2-3 másik képet csináltam, azok a tüzijátékos galériában vannak.
Múlt vasárnap végre valóra vált, amit már legalább fél éve terveztünk. Sok embertől hallottuk, hogy Cadaques mennyire szép, Katalónia legszebb helye, mindenképpen el kell utaznunk oda egyszer. Mi meg olyan fajták vagyunk, hogy nem szeretünk ellenkezni az ilyenek ellen :)
Mivel a múlt héten volt szervízben a motor (30ezres átvizsgálás - berakattam az otthonról kalandosan kireptetett láncszettet), Mariann nem dolgozott, meggyógyultunk már a náthából és az idő is jónak ígérkezett, semmi nem tántorított el minket az utazás kivitelezésétől. Ahogy ketten írtam, útba ejtettük Castelló d'Empuriest (emlékeztetőül itt a térkép). A google útvonaltervezője azt mondta, hogy több mint 3 óra az út oda, figyelembe véve, hogy kihagyjuk a fizetős autópályaszakaszokat. Kicsit aggódtam, hogy Mariann elálmosodik a végére vagy kényelmetlenül fogja érezni magát, de hősnőként viselkedett. Biztos nehezebben ment volna, ha nem visszük a nemrégiben kapott sisakbeszélő szettet, ami a világ legjobb dolga (köszi Anyu, köszi Apu!).
A térképen B jellel jelöltem Castelló d'Empuriest. Itt már voltunk valamikor tavasszal, akkor itt láttuk a négyemeletes magyar-osztrák gyártású Ganz malmot. Miután eleget sétáltunk a városkában és kellő alapossággal lefotóztunk mindent a középkori fesztivál részletei közül, folytattuk utunkat Cadaquesbe. Az út csodálatos volt, Girona tartomány egyébként is gyönyörű a zöld növényzettel és kőből épült nagy épületeivel, de Cadaquesbe rááadásul a Pireneusokról levált hegységen kell átgurulni.
Amint megérkeztünk, leraktuk a motort és elhatároztuk, hogy ebédelnünk kell. Persze annyire tetszett nekünk a város, hogy azért pár fénykép elkészítését az ebéd elé vettük :) Az ebéd elfogyasztására alkalmas étterem nehezen lett meg. Nem mintha nem lett volna az eleján látott kínálat elég csalogató, de teljesen fel voltam háborodva az árakon. Látszik, hogy a francia túristák pénztárcájához alakították az árakat, kajajeggyel se lehetett fizetni sehol. Már annyira éhes és türelmetlen voltam, hogy azt mondtam már Mariannak, hogy ha lenne egy Mc Donald's, akkor inkább ott ennék mint ezekben az éttermekben. Végül egy kiadós séta után találtunk egy kis vendéglőt végre, ahol már kevésbé volt arcátlan az étlap. Jó választás volt, mert nagyon jól ráláttunk az öböl túlsó felére, finom volt az étel és még jókat is nevettünk, hogy mekkora pancserek a felszolgálók. A salátát még kihozták az elején jól, aztán a másodikat már bután szolgálták fel. Kihozták nekem a grillcsirkét, Mariannak semmit (ő pizzát rendelt). Aztán a melletünk levő asztalhoz kihoztak 3 pizzát. Kiderült, hogy a 3-ból csak 2 az övéké, a harmadikat visszavitték (persze az volt Marianné). Folyamatosan keringtek a pincérek, de Marianntól csak 5perc múlva kérdezték meg, hogy mit is rendelt. Aztán kihozták végre a pizzáját. De amíg ettünk, a szemben levő asztalhoz kihoztak rossz italokat, majd rossz ételt is. Már ők is nevettek, de akkor még nem sejtették, hogy mi következik. Amikor már azt hittük mi is, hogy szegények végre ehetnek, mert az ő kajájukat hozták ki, kiderült, hogy csak az egyik srác kezdhet jóízűen lakmározni, mert a kihozott 2 tányéron az egyik fickó előétele és főétele volt, ahelyett, hogy felszolgálták volna a két előételt.
Annak ellenére, hogy a város a tengerparton van egy öbölben, fürdésre kikötésekkel mondanám alkalmasnak. Szép tiszta a vize, mert köves a part, de a fürdésre alkalmas területnek nincsen nagyon strand jellege. Itt inkább sétálni, fotózni és tájat csodálni kell.
Van még több kép is a cadaquesi galériában!
Először szlovákul:
Dnes sme sa rozhodli šalát na večeru, ktoré je považované za vitamínu. Felvagdaltuk umyl a zeleniny, otvoril konzervy tuniaka. Sadli sme si k jedlu, keď prídete do našej mysle, chlapci Zabudli ste ma v kolónke "mackósajt. Neviem, že Banner, Gergo Tibi alebo získané, v každom prípade, sme ešte pol krabice. Uccu ho odrezať!
Potom prišlo prekvapenie. Stratené segmenty alufóliából a bol transparentný:) Zabudli čítať znamenia, dokonca sa pozrel na obraz na to, tak sa zdalo jasné, že ak takej forme, potom mackósajt:) A čo to bolo?
Dule žeeeeeelé
... A ja som bola v poriadku .... díky chlapi!
Majd magyarul:
Ma elhatároztuk, hogy saláta lesz vacsorára, gondoltuk kell a vitamin. Megmostuk és felvagdaltuk a zöldségeket, kibontottam a tonhalkonzervet. Leültünk falatozni, amikor eszünkbe jutott, hogy a srácok itthagytak egy doboz "mackósajt". Nem tudom, hogy Banner, Gergő vagy Tibi szerezte be, mindenesetre egy fél dobozzal még maradt nekünk. Uccu neki, bontsuk!
A meglepetés ezután jött. Kikaptam a körcikket az alufóliából és átlátszó volt:) Elfeljtettuk elolvasni a feliratot, sot meg a kepet se néztük meg rajta, annyira evidensnek tűnt, hogyha ilyen formája van, akkor az mackósajt :) És mi volt az?
Birsalmasaaaaaaaaajt
...és finom volt....köszi srácok!
Tegnap egy hónap után kicsomagoltam a pakolóházban a motort a ponyvából és amíg Mariann dolgozott, felnyergeltem. Az volt a terv, hogy átgurulok Lleida tartományba és megnézek két kanyont. Ha megnézitek a térképet, Nyugat felé indultam majd Lleida után északnak, így tettem egy hurkot a térképen. A hurok közepén látható nagyon szép kanyon, benne folyóval vagy felduzzasztott vízzel. Ezt akartam közelrõl megcsodálni és lefotózni.
Tudtam, hogy a tervezett út majdnem 500 km, így nincs sok idõm bámészkodásra és tökölésre ha még sötétedés elõtt haza akarok érni. A forgalommal nagy szerencsém volt, mert alig voltak autók, akik voltak, azokat meg kikerültem mint egy pocsolyát :)
Az N230-as útról lefordulva a CHE-1302-re elõször találtam egy kis szabályozott patakot, amit követve elindultam a szûk kis úton, keresztül a hegybe vésett rövid alagutakon és boltíveken. Egyszer hirtelen egy vizierõmûvet találtam, ami utamat állta... itt volt az út vége, de a környék szerintem nagyon király. Igaz, hogy az erõmû miatt egy betonfal és transzformátorok figyelnek az egyik oldalon, onnan elfordulva kristálytiszta víz csordogál az éles sziklavölgyben. A falon több sziklamászót is láttam, õk tudják mi a jó. A hely egyébként közel van Catalunya és Aragon tartomány határához. A vizierőműre linkelt térképet megnézve látszik, hogy mintha a CHE-1302 átmenne a töltésen, de kicsit elgondolkodva ennek a biztonsági következményein és a térképet alaposan megvizsgálva nem kell feleslegesen keresni a helyszínen az út folytatását, mint én :)
Visszafordultam az N230-ra és azt akartam, hogy a vízerõmû túloldalán felduzzasztot nézem meg Északról. Ki is gondoltam, hogy mivel Casseras de Castillo felõl szép kanyargósnak tûnik az út, onnan közelítem meg a vizet. Le is fordultam az N230-ról, láttam egy kis repteret 2 magángéppel és 1 vitorlás-repülõvel. A település szépén hallgatva az utasításra, hogy a következõ lehetõségnél forduljak jobbra, jobbra fordultam, viszont a sorsom balra. Elõzör azt hittem, hogy felszedték az utat és késõbb jobb lesz, de miután 20percet izmoztam a sóderen, apró kõtörmeléken és itt-ott ököl nagyságú sziklákon, rájöttem, hogy szar minden. Szar a Google és a GPS térképe is, de legszarabb ilyen fos úton menni :) Abban bíztam, hogy egyszer jobbra fordul a sorsom, de egy völgy lejáratához értem, ahol láttam kanyarogni az utat hasonló minõségben. A térkép szerint még 2-3 kilométert kellett volna hegyen-völgyön át megtennem, így meghagytam a térképet rajzoló emberkének az utat, vigye rajta utcai motorral az anyukáját :)
Újra visszatértem az N230-ra és egészen a keleti végéig mentem, ahol ráfordultam a C1311-re. A távolban hatalmas hegyeket láttam, az út forgalommentes volt, de rendkívül kanyargós. Már délután 5 lehetett, amikor olyan szakaszra értem, ahol 40-nel tudtam csak menni, mert nem rég volt aszfaltozva (még éreztem a kátrányszagot) és az apró kis kavicsok pattogtak fel... arra gondoltam, hogy másnap lesz mire hazaérek 40-nel, de szerencsére 10 km után megoldódott ez a probléma. Innentõl kezdve már csak egy helyen álltam meg hazáig, ott is csak egy fotót csináltam:
A történethez kapcsolódó fotóalbum
Miután kigyönyörködtük magunkat Hostalricban, újabb 65 km megtételére vetemedtünk. A következő állomás Banyoles nevű község volt, különösen a hozzá tartozó tavat szemeltük ki magunknak. Az interneten talált fotók alapján azt hittük, hogy valami félig elsüllyedt falura találunk éppen, de a helyszínre érkezve rájöttünk, hogy másról van szó ... utána a neten keresgélve pedig megtudtuk, hogy teljesen más tényleg, mint aminek hittük.
Az interneten azt hittük a kis házakra, hogy azok kilógnak a vízből, jajj, szegények, mindjárt becsurog a víz az ajtón. Amikor odaértünk, láttuk, hogy ezeket a kis kunyhókat direkt a vízre építették, megnyugodtunk, hogy nem kell senkinek a háza miatt aggódni. Nagyon kis pici házikókról van szó, kb. 4x4 méteres alapterületűek, van hozzájuk egy kis terasz is általában. Mi mást gondolhattunk volna, minthogy horgászház! Hát persze, árnyék is van, felszerelést se kell cipelni, mert a házikóban hagyja. Aztán utána következő héten kollegám mondta, hogy a tehetősebb embereknek vannak ott ilyen kis házaik, hogy ott tudjanak lazulni ha ahhoz van kedvük. A képeken itt-ott látszik talán, hogy piros bömbök úszkálnak a vízen, szépen sávok vannak kijelölve, a tó ugyanis népszerű evezőpálya. A '92-es barcelonai olimpia kajak-kenu versenyszámait, valamint a 2004-es kajak-kenu VB-t itt rendezték meg. Mi pont jókor mentünk, nem volt semmi világraszóló esemény, így elkerültük a nagy tömeget :) Vannak ám fotók még a Banyoles fotóalbumban
Május első vasárnapján kirándulni indultunk, úgy döntöttünk, hogy anyáknapja alkalmából halnali kelős, 4-állomásos gigatúrát teszünk Girona tartományban. Mivel rengeteg képet csináltunk, ezért külön teszem őket, leírni se akarom az összeset egy nagy postba.
Első állomás Hostalric volt. Tökjó cikket találtam róla a katalán wikipédián, de sajnos semmit nem értettem belőle és feltételezem, hogy ti is így vagytok :) Ha nyugdíjas leszek vagy egy téli estén biztos gyűjtök anyagot a várrol és a városról.
80 km megtétele után korán érkeztünk, szerencsére a belépést semmiféle díj megfizetéséhez nem kötötték, porta se volt, így gond nélkül gurultunk fel motorral és foglaltunk helyet a még teljesen üres parkolóban. Nagyon örültün, hogy kedvünkre fotózhattunk keresztbe mászkáló túristák nélkül, a vár összes bejárható részét alaposan szemügyre vettük. Az egyik oldalról két kilátót láttunk a városban, majd amikor közelítettünk felé, akkor láttuk, hogy azok még a várhoz tartoznak. És nagyon jópofa volt, mert tornyokhoz vezető várfal a házak tövében ment, egyik helyen az utca felett boltíves felüljárót képezve.
A vár lépcsőjén ettünk 1-1 szendvicset, de aztán indulni kellett, mert még sok látnivalónk volt... és mindegyiknél -ahogy itt is- az mondtunk, hogy "ez a legjobb hely". Májusban kb. 8 "legjobb helyen voltunk", nagyon bízom benne, hogy minél hamarabb sikerül őket bemutatni.
A bandita jól vizsgázott az elmúlt hónapban, el se tudom képzelni, milyen más módunk lenne ennyi helyet meglátogatni motor nélkül. Dícsérném még tovább is a gépet, de ezt az energiát megspórolom a további helyszínek képeinek válogatására, persze motoros cégek szponzorálációja esetén nyitott vagyok ilyen dolgokba is belemenni :)
További váras, narancsfás, őrtörnyos fotók a Hostalric albumban
Már nagyon el vagyok maradva, most egy márciusi esemény képeit töltöm fel, a teljen május fotóanyaga még feldolgozásra vár (kb 10 helyszín)... nemhiába, közeleg a határidő a termékünk átadására... pontosabban ma volt az utolsó nap, de még maradt 2-3 hétnyi munka, ezért még nem lélegzünk fel :)
Április 30.-a csütörtöki nap volt, mégis szerda szerepel a címben...ráadásul el is van írva, mert "abszolult" és nem abszolút... ez van... mit csináljak, Tóth Edu ezt a könyvet adta címül a könyvének :)
Edu Mariann évfolyamtársa volt az egyetemen, én nem ismertem, itt találkoztam vele először. Nagyon mókás srác, rengeteg sztorija van és rettentő jól le is írja őket a könyvében. De ne menjünk ennyire előre... :) Felhívta Mariann egyik nap, hogy van-e kedvünk találkozni vele, mert bár itt dolgozik Barcelonában, otthon megjelentetett egy könyvet, ennek örömére megmutatná nekünk a szüleményt és a sikerre koccinthatnánk egyet. Hát hogy a fenébe ne, jófej emberekkel mindig jó találkozni, magyarokkal főleg... mint már tudom, Eduval főképp :)
Hát szóltam Tamásnak, aki szintén jófej és szintén nem veti meg a jófejeket és a jó sört, így közösen jófejkedtünk. Edunál volt látogatóban Hajó barátja és Nelli, majd még Kornél csatlakozott, aki szintén Veszprémből volt ismerős. Edu ismerettségi köréből további két magyar lány is emelte a létszámot, sajnos az ő nevükre nem emlékszem, korábban le kellett lépniük, minthogy megjegyezzem a nevüket.
A találkozásból az lett, hogy alig tudtuk abbahagyni a beszélgetést, pedig Edu a történeteiből még a töredékét se tudta átadni nekünk... éppen ezért jó olvasni a könyvét a következő találkozásig :)
Tóth Edu - Abszolult szerda
A könyv azon kívül, hogy mókás, reggeli munkába-utazáshoz az 1-2 oldal hosszúságú elbeszélések kíváló szórakozást nyújtanak, az ihletet adó pillanatok hangulatát felidézni vágyók pedig youtube-ról meghallgathatják a történetekhez kapcsolódó zenei ajánlást.
Opportunista módon meg is kértük, hogy dedikálja a könyvünket, egyszer sokat fog érni :)
Aki teheti, menjen el Edu író-olvasó találkozására, remélem kommentbe beírja, hogy mikor és hol lehet vele összefutni... nem bánjátok meg :)
Kár, hogy a találkozónk ilyen rövid volt és másnap is csak egy rövid órára sikerült összefutni, remélem mindenkivel találkozunk hamarosan!
A találkozó résztvevőinek tettem fel fotókat ... 2 nap és szerda!
Hellosziaszevasz, vannálatokterasz? :)
Ma jönnek vendégek, mivel már rendet raktunk, csak az utolsó simításokat kellett elvégezni: felsöpörtem, felmostam a lakást és a teraszt. Miközben a szokásos madárürüléket takarítottam (konkrétan GALAMBSZART) és az utcát néztem, arra gondoltam, hogy összeállítok egy képkollekciót a balkonról. Sokmindenre nem jó, mert olyan apró, kicsit félünk rajta, hogy leszakadunk, de hangulatos :)
A jégkrémet és a gyümölcsöt pár hete már a teraszon fogyasztjuk, valamint a frissen sült, meleg baguettet is a teraszon esszük, mert az nagyon morzsálódik és úgy jó enni, ha teljesen elengedjük magunkat és nem törődünk a morzsákkal.
Már egyszer írtam a teraszról készült karneválos képekről, most nem volt semmi az utcán éppen. Bár ezen és a megelőző héten hatalmas élet volt, mert a spanyol futballbajnokság most ért véget, az összes ember a kocsmában nézte a meccset. Mi nem, felesleges volt bekapcsolni a TV-t, mert minden egyes Barca gól után becsukott ablaknál is hallottuk, hogy Góóóól, aztán hogy Góól, meghogy góóóóóóóóól. A döntő meccsnél már nagyon nevettünk, hogy valaki mindig késve ordította, hogy góól, biztos neki több időbe telt felállni a fotelből is kiordítani az ablakon, mint a többieknek :) Volt mégegy arc, aki minden gól után valami "kámpiont" kiabált, feltételezem az a champion katalánul :) A végén már azon nevettünk, hogy minden gól után 3x kiabálták, hogy góól, mert a visszajátszásnak is annyira örültek :)) Ennyit a fociról.
A szemben levő házban van egy cica, mindig kikéretőzik a teraszra, ott játsza a főnököt, felügyeli a környéket. Mindig attól félünk, hogy leesik, mert kimászik a korlátra vagy a ruhaszárítóra.
Cicu az utca fölött:
Cicu közelről:
Aztán múlt héten az utca végén levő házban házibuli volt, gondolom ott is hasonlóan kicsi lakásuk van (30nm körül), aztán ez lehetett az oka, hogy a háztetőn buliztak.
Így eszünk a teraszon... a hajamat azóta levágattam, mert már nagyon vicces volt amikor elaludtam:)
Eltelt ez a hét is, nem elég, hogy dolgozni kellett, munka után még minden féle E-betűs űrlapok után nyomoztunk. A kajákban se bírom az E-betűs dolgokat, már az E-betűs bürokratikus űrlapoktól is kiráz a hideg... még jó, hogy otthon van a család tettre készen és egy jó barát is gyorsan segít, és megnyugtat minket :) Köszi család, köszi Gabó! :)
Mivel jutott okoskodás minden estére, így csúszott a tervezett beszámoló is, még mindig van új fotó Húsvét hétfőről, amikor a cseppkőbarlangban kutattunk. Barlangról már láttátok a fotókat, el is meséltem röviden, most onnantól folytatódik a történet, hogy kijöttünk a barlangból :) Persze elköszöntük, mert illedelmesek vagyunk, meg felvettük a motyónkat, mert motorral mentünk fel a hegyre, nálunk voltak a sisakok és az én dzsekim is, plusz 1 hátizsák, amiben némi étel-irallal szerelkeztünk fel. Amikor kiértünk a napsütésre, éreztem, hogy ez nem lesz túl fain...:)
Persze a barlang bejáratától nagyon szép kilátás nyílik a völgyre, kellett fotózni vagy 20-at, majd elhatároztuk, hogy a kijelölt túristaúton nekivágunk a hegynek.
Mivel a barlangi mókázás alatt megéheztünk, megszomjaztünk, 5perc séta után leültünk egy sziklára falatozni, majd további 20-30perc alatt összeszedtük magunkat. Érdemes volt elindulni, mert az egyik útkelző tábla másfél-két órát jósolt a végállomásig. Most kéne ide valami jófajta tájleírás, persze nem vagyok Fekete István, ezért jobban jártok, ha megnézitek inkább a fotókat.
A tájon kívül érdemes megemlíteni, hogy 30perc útán én mondtam Mariannak, hogy nagyon sok helyen jártunk, sok szépet láttunk, szép teljesítmény volt ez is, tőlem akár vissza is fordulhatunk (a melegen sütő Nap és a sok csomag nem a kedvenc kombinációm). Persze az asszony jobban bírta és bíztatott, hogy menjünk tovább :) Hát megérte. Sok túrázóval találkoztunk, volt aki a hegyi sziklás úton futott, volt aki csak gyorsabb volt nálunk és megelőzött... rajtuk csodálkoztunk, mert nem túristák voltak, hanem túrázók, és egyik pillanatban előkapták a fényképezőgépet és elkezdtek kattogtatni. Nekem fel se tűnt, Mariann vette észre, hogy a felettünk levő sziklákon hegyikecskék figyelnek minket és szaladgálnak a majdnem függőleges sziklafalon. Mondanom se kell, hogy lefotóztuk :)
Van egy olyan kép is, a galáriában, ahol látszik, milyen helyekre merészkednek.
Két óra alatt el is értünk addig a pontig ( a fél hegy megkerülésével), ahonnan a monostort megnézhettük. Az erdeti terv az volt, hogy elmegyünk egészen a végéig az útnak, de a szűk hegyi utat és lejtőket-emelkedőket lámpa nélkül már nem szívesen tettük volna meg sötétben, így igyekeztünk vissza a parkolóig. Félúttól mégjobban siettünk, mert láttuk, hogy néhány kanyarral előttünk vágtat egy fiatal csoport egy boxerrel. Elhatároztuk, hogy utolérjük és elkapjuk a kis kurtafarkú seggét:)
Kiválogattam pár képet, itt a fotóalbum.
Nagyon sokfelé jártunk mostanában, nagyon sok mesélnivalónk van. Semmit nem fogok kihagyni, de kis türelmet kérünk szépen:)
Vasárnap Girona megyében látogattunk meg 1 nap alatt 4 látványosságot, még mindig válogatjuk a fotókat, előtte sikerült kedves magyar emberkékkel is találkozni, sörözgetni, szóval lesz mivel megtölteni a blogot. Addig egy panorámakép a vasárnapi hazaút egyik spontán megállójáról:
Megnyitni a teljese méretet nem tudom mekkora monitorral lehet, mindenki úgy nézi vagy nyomtatja, ahogy jól esik :) Sajnos a domb teteje nem fért a képre a sok elcsúszás miatt, de fogom még ezt gyakorolni :D
Húsvét hétfőn elhatároztük Mariannal, hogy kirándulunk egyet, túrázni szerettünk volna a Monserrat hegyen. Mariann felvetette, hogy menjünk fel a monostorhoz, ahol már voltunk. Ezt azért szavaztam, mert ott már voltunk :) Közösen megegyeztünk, hogy menjünk fel akkor hegyre, csak a másik oldalról.
Tudtam, hogy a hegyen félúton van egy parkoló, útközben láttam emberkéket is, akik valami jegyet vettek. Tudtam, hogy ingyenes a parkolás, ezért nem nagyon foglalkoztam a dologgal, mentünk tovább, leraktuk a motort és indultunk volna fel a lépcsőn. Ott vettük észre a kiírást, hogy lent lehet jegyet venni a barlangba. Wow, van barlang, már nem is érdekelt, hogy vissza kell öltöznöm és legurulnom motorral, annyira lelkes voltam, hogy végre megint barlangba mehetek. Aggtelek és a budai Mátyás barlang is nagyon tetszett, így vigyorogva szaladtunk fel a lépcsőn.
A barlang bejártata után egy hatalmas csarnokba értünk, ahol lehetett nézelődni a csoport indulása előtt. Itt a Mátyás-barlanggal ellentétben nem kellett beöltözni, nem kellett kúszni-mászni, viszont több szűkebb járat és lépcső volt, mint az aggtelekiben.
Sajnos a fotók nagy részét törölnöm kellett, a maradéknak a minősége is elég gagyi, ott a kis kijelzőn a sötétben elég jól néztek ki, de itthon feltöltés után látszott, hogy nem így kellett volna fotóznom. Van még mit gyakorolnom:)
A majdnem egy órás barlangi séta folyán végigjártuk a termeket, egyik helyen Mariann megpróbált átbújni egy szűk résen, de sajnos gyerekekre volt szabva az átjáró, pedig a legenda szerint aki átmegy, megházasodik :)
Aztán egy szikladarabot tapiztunk végig, állítólag szerencsét hoz. Volt egy balszerencsét hozó szikla is, de arra nem koncentráltunk, le se fotóztuk, hátha az is balszerencsét hoz :)
A barlangi séta után levetítettek nekünk egy filmet a barlang keletkezéséről és történetéről, katalánul persze, így sokmindent nem tudok elmesélni erről a részről :)
Van már pár fotó a fotóalbumunkban.
Vasárnap gondolkodtam, hogy merre menjek motorozni pár órára, amíg Mariann dolgozik. Keletre? Nyugatra? Jó lesz Észak-Kelet, irány a Montseny hegység :) Ezért elindultam a tengerparton, majd onnan akartam Északra fordulni. Amint elhagytam Barcelonát, feltűnt, hogy kicsit felhős, majd amikor 40km-re voltam a várostól, már az összes motoros szembe jött... gondoltam engem egy kis mediterrán felhő nem fog elrémíszteni egy kis hegyi csapatástól... hát megálltam elemezni a felhőket. Gondoltam ha ügyesen húzom a gázt, akkor az Északról jövő felhők előtt még elslisszanok, aztán ha elmentek a hátam mögött, akkor visszafordulok, biztos eláll fél óra alatt.
Aztán észrevettem, hogy ez nem egy kis felhő, hanem konkrétan az egész ég be volt borítva :)
Feleszméltem, hogy nincs esélyem a menekülésre, ezért visszafordultam. Abban a pillanatban kopp-kopp, elkezdett esni par csepp víz a sisakomra. Sebaj, ennyi nem árt. Aztán valami már kopogott is...hupsz ez jég :) Aztán már nagyon kopogott...aztán már átfolyt a víz keresztben az úton...amikor az ölemben állt egy tócsa, benne jégdarabok úszkáltak (nem mojito volt), gondoltam ennek fele se vicc, beálltam egy mellékutcában levő garázsbejáróba. 15perc alatt az erős esőzésnek vége szakadt, továbbra is esett, de legalább már láttam az utat :)
Jól vizsgáztak az új Dunlop Roadsmart gumik, esős időben tesztgyőztes, én is erre szavazok :)
Akkor állt csak félre a szám, amikor beértem Barcelonába tocsogó alsógatyában és láttam, hogy alig volt vizes az út...ha Nyugatra megyek, még száraz is maradtam volna...kis kaland azért kell... meg foghatjuk arra, hogy ki kellett próbálni a gumit esőben :D
Kategóriák: Utazás
Címkék: Cardona, kastély, kirándulás, SantVincenc, templom, Utazás, vár
A lemaradt blog, lassan talán behozza magát, így eljuthatok április első hétvégéig, amikor Mariannal elutaztunk Cardonába.
View Larger Map
Ahogy a google is mondja, 100 km távolságra van Barcelonától, ami fizetős autópályák kerülésével is kivitelezhető. Nem a 300 millió köbméter sótartalékkal büszkélkedő bányát akartuk megnézni, hanem az 1000 éves, 50éve folyamatosan felújított várat.
Cardonába érve, már felmentünk hegyre motorral, akkor még nem is sejtettük, mi vár ránk. Láttuk messziről, hogy egy vár van fent, de hogy mekkora és mennyire ép, arról fogalmunk se volt. Leparkoltunk és elsőre nem is felfele, hanem lefele néztünk, nagyon jól beláttuk az egész települést, az első fotót a lisztgyárról készítettük (Santa Ana Fabrica de Harinas). Legalább fél órán keresztül bohóckodtunk a vár külső gyűrűjének sarkaiban található őrtornyokban :)
Ami teljesen meglepett minket, hogy mennyit tudtunk sétálni a váron belül. Rengeteg "teraszt" bejártunk, azért mondok teraszt, mert sajnos az elpusztult épületrészekből a külső részen sajnos csak ennyi maradt az 1000 év háburúi után (Make love, not war ), egészen épnek tűnő faajtókra is bukkantunk, az egyik le volt zárva, a kapott térképből úgy vettem ki, hogy ez az egykori raktár és bunker ajtaja lehetett. Miután bejártuk az összes romos külső részt, a felbaktattunk a vár legfelső szegmensébe, ahol már nem romokkal találkoztunk. Hogy érthető legyen, mit nevezek terasznak, édemes megnézni ezen a weboldalon az első fotót...a többit is, mert nagyságrendekkel jobbak mint az én képeim.
A vár őrtornyára is fellépcsőztünk, ez eredetileg 25méter magas volt, de 1800 környékén átalakították, hogy kevésbé szolgáljon célpontjául a tözérségnek. Azóta 12.5 magas a vár felső szintjéhez képest, de gyönyörűen belátni a környék dombjait...kilométerekre el lehet látni. Szinte elképzeltem, hogy a szemközti dombon megcsillan az ellenséges sereg fegyverzete...persze nem azon a dombon amit folyamatosan bontanak a sóbánya miatt :)
Váltottunk belépőt, hogy megszemlélhessük a templomot, amire nagy hatással volt a Karoling építészet és a korai román stílus (legalábbis ezt írják, meg azt is, hogy ebből az egyvelegből alakult ki a katalán román építészeti stílus ). Teljesen lenyűgözött Sant Vincenc temploma. Nem volt benne semmi templomi kellék. Nem vagyok jártas a templomokban és vallási kellékekben, ha hülyeséget írok, valaki javítson ki légyszi. Kő falak, sehol egy freskó, ez rendben, de nem voltak padsorok, nem volt oltár, gyóntató, kereszt, szobor...tényleg semmi. Így tudunk koncentrálni az építészeti műremekre. Nézd meg a galériát, a boltíveket láva megérted miről beszélek. Az oltár (helye) alatt lemehettünk a kriptába is, ahol I. Ferran Ramon Folc emlékére állított, reneszánsz stílusú alabástrom síremléket sikerült lencsevégre kapni. Mivel az őr nekünk nyitotta ki a templomot, ezért csak röviden néztük már csak meg a karzatot.
Az udvaron még jópár fotót csináltunk, közben kiderült, hogy egy kastélyszálló is működik a várban. Itthon viszont mérgelődtem, a sötétben fotózást még gyakorolnom kell.
Bevallom, hogy az utóbbi időben nagyon nem írtam a blogba. Beköszöntött a jó idő, nem csoda, hogy a gép előtt már kevesebbet ülök itthon. Mindig az jár a fejembe, hogy majd holnap teszek fel fotókat a blogba. Aztán megint, megint "holnap" lesz a dologból, ha nem reklamálna a család, a végtelenségig shiftelődne a blogtöltikézés.
Hát így lehet az, hogy most 3-4 hetes fotók közül válogatok és nem 3-4 naposak közül :)
Pénteken mindketten 3-kor végzünk, ilyenkor együtt ebédelünk a cég által hozzámvágott kajajegyekből, majd tele pocakkal hazasétálunk. A fotók keletkezésekor is ez történt, egy parkon keresztül bandukoltunk, amikor előrántottuk a fényképezőt. Parc de la Ciutadella a park neve, egyébként nincsen messze tőlünk légvonalban, viszont kerülni kell rendesen, mert egy vasútállomás van a két végpont között.
A parkban egyébként van egy hatalmas szökőkút, sárkány formájú vízköpőkkel. Láttunk egy kutyát is, akinek a gazdája egy botot dobott vízbe, hogy a kutya kihozza onnan. A blöki némi bíztatás után be is ment, de az eggyik hattyú már indult is felé, hogy elkergesse; gondolom arrafelé lehettek lerakva a tojások...vagy csak simán ki akarta nyilvánítani, hogy "takarodj négylábú, ez az én szökőkutam" :)
Csináltunk közös képeket is, ezek úgy készültek, hogy a korlátra tettük a fényképezőgépet és időzítve kattintottunk. Volt egy néni, aki majdnem az összesbe belesétált, majd az utolsónál vette észre, hogy fotózzuk magunkat. Amíg nem vette észre a néni, hogy benne van a képben, nem is volt feltűnő a fotón, de amikor észrevette, belenézett pont az objektívbe, rémült arcot vágott és megpróbált kifutni a képből. Na hát ezen nem lehet nem észrevenni :)
További képek a Parc de la Ciutadella galériában
Nem akarok és nem is tudok versenyre kelni Kati fokozhatatlan főzős-blogjával, de ezt
el kell mesélnem, mert most főztem először levest... leszámítva a
zacskós levest:)
Hét elején Mariannak jutott eszébe, hogy hejj de rég ettünk lencselevest. Konkrétan eddig mi semmilyen levest nem főztünk :)
Kedden megvettem minden hozzávalót az Alcamopoban (helyi Auchan), ami kész csoda, mert gőzöm se volt, hogyan van spanyolul a lencse :)
Levettem egy polcról valami lencseféléket tartalmazó zacskót, majd megörültem, hogy az volt ráírva, hogy "lentejas". Majdnem lencse végülis, nem baj, úgyis megesszük, főzve biztos ehető.
Az elnevezés hasonlóságára nem alapoztam, mert az aceite is majdnem ecet, meg folyékony és flakonban van, csak tökre nem ecetet jelent, hanem olajat :) Az ecetet vinagre-nek írják.
Horváth Ilona oldszkúl szakácskönyve azt írja, hogy füstölt hússal meg lehet a dolgot okosítani. Hát itt nem füstöléssel konzerválják a sonkát, mást meg főleg nem füstölnek Katalóniában, így vettem egy darab szalonnát, meg csípős kolbászt..."nem rontja el" jeligével.
Ha bableveshez jó volt a tejföl, akkor biztos ehhez is jó lesz... hoppá, Spanyolországban nem készítenek tejfölt, sokan nem is ismerik. Viszont az Alcampoban sokminden van, többek között kis keresgélés után tejföl is. Persze csak a német feliratból lehet rájönni, mert spanyolul csak "nata" volt ráírva, mint a tejszín. Örültem, hogy ezt is lehet kapni, nagy királyság, de azért csak egyet vettem (1,45 Euróért - 450 forintért...pfff).
A főzéstől kicsit féltem, sose főztem még levest, bár amikor anyu megkért, hogy tegyek levestésztát abba, amit ő főzött, azt nagyon profin csináltam:)
A végén annyira belejöttem, hogy csipetkét is szaggattam bele - szaggató hiányában - nagylyukú reszelővel :D
Mariannak is nagyon ízlett, én is meglepődtem a végeredményen ...
Motor most áll a parkolóházban, felhős az idő és néha csöpög az eső... de még vannak fotók a múltkori kirándulásunkról ... türelem... "mánnyáná" :)
